...vagy vadászatra való készüléskor, az ellenfél elijesztése végett, esetleg vallási rituálék alkalmából. Az indiánok számos esetben jelentek meg a nagy összecsapások idején teljesen meztelenül, ám testüket sok fekete és piros festékből mázolt jel borította be. Az arcfestés tudomásunk szerint a vörös indiánok körében Észak-Amerikában, illetve Afrika és Észak-Amerika néhány táján volt, illetve részben még mindig használatos. Az ősi amerikai népek körében az arcfestés művészi kifejező eszköz volt, mellyel már akkor is kreatív alkotásokat hoztak létre, mikor maga a művészet fogalma még ismeretlen volt. A színek és a motívumok mind az alkalomra és az érzések kifejezésére készültek, melyek emellett még a múltra is utaltak. A múlt és a jelen ugyanis igen fontos szerepet töltött be a korai kultúrákban.

Nyersanyag használat

Azok a kultúrák, ahol még ma is készülnek arcfestések, azon színekre hagyatkoznak, melyek a környezetükben, természetes úton fellelhetőek. Korábban csakis a piros, a kék, a sárga és a fehér használata volt jellemző, a motívumokat pedig szintén az élővilág inspirálta. Az arcfestés olyan önkifejező eszköz, mely a vonalvezetés, a formák, a színek és a textúrák által beszél a környezethez, így kifejezve a kimondott és a kimondatlan gondolatokat. Az indiánok körében így nem csoda, hogy az arcfestés egy igen fontos tradíciónak számít, ahol minden törzsnek meg van a saját motívum rendszere, vonulata, egyedisége. Legtöbbször bogyós gyümölcsök nedvét, esetleg kövek, homok martalékát, - de akár az állati eredetű nedveket is - használják fel a díszítéshez, melyet először az orr környékén kezdenek felhordani, és csakis a mutató- és középső ujjukat használják a festés során. Az arc többi részét csak ezután díszítik, nagy körültekintéssel. Vannak indiántörzsek, ahol csupán vadászatkor festették ki magukat, mások pedig szinte mindig saját kedvtelésükre. A természetből nyert színeket aztán szárított formában őrizték kis tasakokban, mely mindig kéznél volt, ha szükség volt rá.

A színek fontossága

Az indiánok életében a színeknek mind megvan a saját jelentésük. Az erőteljes piros, a háború színe. A fekete az élet színe, háborúra való felkészüléskor viselik. A fehér a béke jele, a zöld a látomásokat idézi elő, míg a sárga általában a halál jelképe.

India

A test- és arcfestés egyik mekkájának számít India, szinte az idők kezdete óta. A férfiak vadászatra készülve festették be magukat, azonban ez a tradíció mára még mindig nagyon is élő maradt. Így gyakran láthatunk férfiakat és nőket egyaránt színes maszkba öltözve vallási- vagy más ünnepek alkalmával.

A Kathakali

A Kathakali egy mindössze néhány négyzetméteren játszódó indiai történet, ahol a színész a sminkjével, a mozdulataival és az egész ruházatával egyetlen kifejezőeszköz, ahol az arc teljesen eggyé válik a make-uppal, mely aztán szinte földön kívüli teremtéssé varázsolja őt.

Henna művészet

Az indiai nők tradicionálisan festetik a lábukat és a kezüket esküvők alkalmával, de más ünnepi pillanatokban is. Néha még a torok és az egész hát is tetoválásra kerül absztrakt motívumok felhasználásával. A henna eredete igen nehezen meghatározó, viszont azt tudjuk, hogy már a 7. században beszámol a történelem a hennával való festésről. Már a legkorábbi birodalmak is használtak hennát, mint a babiloniak, az asszírok, vagy a sumérok. A legrégebbi utalást Krisztus előtt találjuk, mégpedig Észak-Szíria területén, ahol szintén a nőket díszítették hennával. Indiában a 7. században említik először a hennafestést az iszlám kultúra sajátjaként. Mintegy 160 ismert hennamotívumot használnak ma is a testfestéskor, melyeket általában nők űznek nagy tehetséggel.

Ausztrál őslakosok arc- és testfestése

Az ausztrál őslakosok még ma is őseik hagyományai alapján élnek, így folytatják az arc- és testfestés kultúráját is. A festést általában spirituális alkalmakkor használják, melyek összhangja függ az illető társadalmi pozíciójától és a családi viszonyaitól. A sziget modern festészete is egyértelműen befolyásolt az ősi jelek használatától, mely valóban sajátos nyelvezettel bír.

Kínai arcfestés

Az arcfestés művészetének fejlődése szinte teljesen független attól a ténytől, hogy mikor kezdődött a kínaiak drámaművészete. Ahogy a kínai dráma is fejlődésnek indult, elképesztő fontosságot kapott az arcfestés, mely által a színészek képesek voltak igen látványosan kifejezni érzelmeiket. Általában a fehér, a piros és a fekete színek voltak használatosak, melyek gyakran valamilyen hőst voltak hivatottak megjeleníteni. A kínai opera jól ismert már a 19. század óta nyugaton is, melyet pekingi operaként is említenek. Eredete 200 évre nyúlik vissza, mely leginkább képes volt kifejezni a kínai kultúra valóját. Mintegy 1000 darabot írtak Kína történelméről és kulturális hagyományairól.

Afrika-bororo

Afrika egyik látványossága a bororo, melyen az ellenfelek táncukkal és fellépésükkel küzdenek meg egymás ellen, miközben egyre keményebbé, vadabbá válik a lépéssor. Ez egy igazi szépségverseny, mely a kiszemelt hölgy kezének elnyeréséről szól. A nőnél a következő szempontok döntőek: magas férfi, kifinomult mozgás, szép, világos bőr, stílusosan fésült haj. A legszebb férfit aztán kiválasztja magának, s frigyre lépnek.

X-hosa

A fehérre festett arc igen szokványos viselet Dél-Afrikában, ahol tartja magát a vicc, hogy csak kézzel készített napvédő az egész kultúra háttere.

Maori Ta-moko - Új-Zéland

A Ta-moko művészet eredetét egyes kutatók tulajdonképpen Polinézia területére becsülik. Igazán kifinomult arcfestéstechnika, melyet általában a férfiak űznek specialisták segítségével, akik az arccsontozat alapján látnak neki a díszítésnek kacskaringós motívumaikkal, melyek aztán győzelmi trófeának számítanak és igen attraktívvá teszik őket a nők számára.

Forrás: Ezoterikus.hu