A semminél tökéletesebb     -   Nekem nincs istenem – mondta, mikor első nap hazaértem. – Tudnod kell, ha velem akarsz élni, hogy itt ilyenről felesleges beszélni. Én bólintottam, de a szemébe nézni nem mertem. Nem értettem, miért…

 Hát akkor nem az. Nem is volt, és így nem is lehet az. Már befejezni sincs kedvem. Köszönöm. Érti mindenki, ahogy akarja, egy idő után úgyis, az egész elég, és elszáll a füsttel. Gondold. Zavarjon. Engem már nem.Nem kell csodálkozni most. Ha ez kellett, hát legyen ez.…

Éjjeli nap Ez itt nekem, nem tavasz, és tudom, nem is lesz már az. Hazafelé még elhittem. Hogy az idő, olyan igazi. Végre tényleg tavaszi. De aztán bejött az érzés, Az ajtó alatt szivároghatott be, amíg a reggelt vártam, és nem fog eltűnni. Tudom. Bennvan a szobában, az is…

 ez az új vers most nehéz.soha nem volt még ilyen nehéz.nem tudom, befejeződik e. pedig várja a végét az eleje...

eddig akutagava, vagy murakami jutott eszembe, ha azt hallottam, hogy japánmost csak annyi jut eszembe, hogy halál.ez most megint valami, amit nem kell megmagyarázni. ha valaki bezárkózna egy pincébe még akkor is tudna róla, mert hallania kellene az előtt elmenők beszédét. tévé,…

vannak ezek az ünnepek, és soha nem ugyanazok. idén ez már nem is ünnep. csak tegnap volt az, mert ahogy összerakták a megemlékezést az ünnep volt.egyébként üres minden. steril, ahogy a kórház falai lesznek holnap. meg amennyire üres ez az egész mostanában.közben pedig kisütött…

 elfelejtetted.elfelejtetted.tudom, hogy nemgondoltad.tudom, hogy nemgondoltál.mindent elfelejtettél, ami valaha voltál