A hideg csempéhez tapad a hátam.A zuhanyfülke üvegén némán futnak lefelé a vízcseppek.Remegek, miközben ömlik rám a forró víz.Ma körülöttem mindenki szeretett.te kapcsoltad be tegnap este a magány gombot rajtam.nem tudom melyik anyajegyem az. Végigjátszottál az…

nehéz egyébként, így most a mindenután.Sárvár jóvolt. nagyon...aztán konkrétan csak ennyit tudok róla mondani. a többi majd lecseng.annyira nemvagyok képben az itthonnal... el se hiszem. nem csak a sárvárról mostjöttem haza dolgok miatt... egyébként se. csönd vagyok, semmi más.…

közepesen udvarias kegyetlenkedés.tényleg ennyiből állt ez most. felesleges volt, és így továbbírni is minek... úgyis emlékezni fogok rá. pedig felejteném.

 mintha megállt volna az idő. egyszerre hallottam és olvastam. teljesen másról beszélünk mi ketten. én visszaolvasom, amit leírtam. te pedig rádiót hallgatsz. ott ezt mondták. nem hittél nekik... pedig ha tudnád... megállt az idő

 Ültem a konyhaablaknál, és csak néztem kifelé. Vihar lesz - futott át az agyamon. Látszott a levegőben. Ahogy a szél fújta a faágakat. Egy pillanatra megrezzentem, hátranéztem és láttam, hogy nyitva van az ajtó. Azt hittem becsuktam, de talán nem volt elég erőm, hogy…

 nagyon dolgozom most valamin, de túl elkínzott és álmos vagyok a gondolkodáshoz és a befejezéshez.sajnálom. de meglesz.igyekszem.már csak magamértis. 

  "szóval végülis tudom miért küzdök meg minden csak akkor már jólenne ha lenne eredménye mert különben esküszöm költőleszek"