A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
A srác legjobb barátjával lépett félre a lány nyolc év után, a megalázó helyzet után fordult a kocka, a lány most az önmaga által állított csapdában vergődik. Van még igazság, derül ki egy régebbi történetünk folytatásából.
Én lennék az a szerencsétlen srác, akit másfél éven át csalt a barátnője a háta mögött a legjobb barátjával, véget vetve ezzel egy nyolc éves kapcsolatnak és négy év együttélésnek.
Eddig is hittem bizonyos fokig a karmában, de innentől különösen. Az exem azóta minden fronton ostromol, hogy fogadjam vissza, mindent megbánt már, jobban szeret, mint valaha, stb. Mindezt úgy, hogy az új pasijával lakik együtt, akiről kiderült, hogy egy elviselhetetlen pszichopata (ezek az ő szavai). Hogyha tök egyedül lennék és kaparnám a falat, akkor sem fogadnám vissza, mert az egyedül töltött hónapok alatt rájöttem, mennyivel jobb nélküle. Csakhogy nem vagyok egyedül, megismerkedtem egy csodálatos lánnyal és a kezdeti félelmeimet és bizalmi problémáimat szép lassan leküzdve kialakult köztünk egy fantasztikus kapcsolat! Utólag látom csak, hogy az exem mennyire kisajátított és kihasznált! Régen azt hittem, hogy benne megtaláltam az igazit, pedig csak nem ismertem jobbat nála (hisz az első komoly kapcsolatom volt).
Azóta felmerült bennem a gondolat, hogy vajon mennyien vannak így, akik boldog tudatlanságban élnek, mert el se tudják képzelni, hogy jobb is lehetne. Akiket annyira elvakít a szerelem, hogy nem látják, ha kihasználják őket. Lehet, hogyha meg tudtuk volna oldani a problémáinkat az exemmel és nem fajulnak idáig a dolgok, akkor most is együtt lennénk, és én boldog lennék vele. De biztos nem lennék olyan boldog, mint amilyen most vagyok.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
A lány kifogta az álompasit, aki viszont féltékenységében drámai nagyjeleneteket rendezett.
Az előző barátom egy állat volt, mégis három évig voltunk együtt. Mikor összejöttünk, a barátnőim sorban gratuláltak, hogy megfogtam egy ilyen jó kiállású, talpraesett férfit, mi meg alig láttunk a szerelemtől. Úgy éreztem, ha mi összeállunk, miénk a világ, és nincs lehetetlen. Az furcsa volt, hogy a korábbi kapcsolataimhoz képest sokkal jobban próbált uralkodni felettem, de közben izgatónak is tartottam a dolgot, nameg az újdonság ereje is hajtott.
Emellett elképesztően féltékeny is volt. Először csak annyit vettem ebből észre, hogy rossz szemmel nézi, ha nélküle járok el a barátnőimmel, és keményen számon kéri, hogy időben érjek haza. Később már gyomorgörcsöm volt, ha késve érkeztem a megbeszélt helyre. Ilyenkor párpercenként hívogatott, hogy hol vagyok már. Aztán jöttek az egyre drámaibb nagyjelenetek.
Egyszer az albérletemben várt rám, de a megbeszélt időben még jópár villamosmegállóval arrébb jártam. Természetesen azonnal hívott, hogy mit képzelek, és mikor mondtam neki, hogy még tíz perc, akkor teljesen kiakadt, és elkezdett fenyegetni, hogy ott ül a számítógépemnél, és mindent le fog törölni róla. Könyörögtem neki, hogy térjen észhez, és remegtem az idegtől, mire hazaértem. Az adataim még megvoltak szerencsére, ordítottunk egy jót egymással, volt némi csapkodás, falhoz szorítás, aztán lenyugodtak a kedélyek.
A másik nagyjelenet az volt, amikor együtt elmentünk egy buliba, ahol a közös ismerőseinkkel iszogattunk egy asztalnál. Én egy sráccal elegyedtem mélyebb beszélgetésbe, és részben az alkohol hatására annyira egy hullámhosszra kerültünk, hogy egy idő után azon vettem magam észre, hogy egymáshoz szorítjuk a térdünket. Ebből oltári balhé lett, a barátom hazarángatott, majd otthon jött az üvöltés, és a nyomaték kedvéért egy narancsot és egy grapefruitot nekivágott a nappali falának. Utána úgy nézett ki a fal, mintha Jakcson Pollock vette volna kezelésbe.
Ezek után visszavettem tőle a lakásom kulcsát, de úgy, hogy szó nélkül leszedtem a kulcstartójáról, és csak akkor mondtam el neki, amikor a kulcs már biztonságban volt. Teljesen összeomlott, és könyörögni kezdett, hogy ne csináljam ezt. Sírt, és ráncigált önkívületben, és közben véletlenül lefejelt, amiből egy szép púp lett a homlokomon. Ekkor már a barátaim is szóltak, hogy ne szívassam magam vele, ez nem egészséges. Bár én ezt pont nem tartottam súlyos dolognak, hiszen nem tudatosan okozott sérülést nekem.
Addigra mindketten éreztük, hogy ez így nem mehet tovább, pedig korábban már a házasságot és a közös gyerekeket fontolgattuk. Végül én szakítottam vele, mielőtt ő dobott volna ki. Akkor döbbentem csak rá igazán, mennyire elszakadtam a három év alatt a korábbi barátaimtól.
Most biztos azt gondoljátok, hogy okot adtam a sok féltékenykedésre, de ez nem igaz. Mindketten követtünk el apróbb hibákat a három év alatt, voltak csókok, érintések, de ő kezdte :D, és egálban voltunk, én meg is bíztam benne mindig, csak neki nem sikerült. Azóta is bújkál bennem a kisördög, hogy ki tudja, talán ő tényleg megcsalt, csak én nem tudok róla azóta sem.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Felelőtlen csajozgatásnak indult, de komoly kapcsolat lett belőle a húsz év korkülönbség ellenére. Majd jöttek a hirtelen becsukódó csetablakok, és a tündérmese gyorsan szertefoszlott.Hosszú, és nagyon kerek történet következik.
Hosszú ideig dolgoztam hivatásos fotóriporterként. Első házasságunkat már nagy szakszerűséggel tönkretettük akkori feleségemmel, éppen csak a romokon éldegéltünk, mikor egy vidéki munkám során találkoztam Krisztával. Egy rendezvényen szerepelt résztvevőként, 18-19 éves, fekete hajú, karcsú, 164 cm magas, cicis lány volt. A gyengém. Bedobtam a szokásos csajozós formulát, agyba- főbe fényképeztem, majd a műsor végén megkértem, adja meg a koordinátáit, mert szívesen vinnék neki egy pát képet ( a net akkor még igen keskenysávú volt). Megkaptam, amit kértem és egy hét múlva motoron megjelentem nála a fotókkal.
Sportos, laza csaj volt, gyorsan megtaláltuk a közös hangot, először telefonálgattunk, majd randizgattunk is. Nem is kérdeztem, mennyi idős, mert általában jól saccoltam meg a hölgyek életkorát…miután néhány hónapos ismeretség után először lefeküdtünk, viccesen rákérdeztem: kiderült, hogy épp megúsztam az akkori büntetőjogi szankciókat, mert 16 múlt három hónappal…az ütő azért megállt bennem, húsz év volt közöttünk. Kínomban azzal bíztattam magam, csak arra kell ügyelnem, hogy ez a korkülönbség mindig megmaradjon.
Ez az új kapcsolat tette be első házasságomnak végleg a kaput. Nem volt visszaút, nagyon egymásra találtunk Krisztával. Talán ő szeretett belém hamarabb, s amikor napjában többször is elmondta, hogy szeret, mindig biztatóan vállon veregettem és azt mondtam neki: -Majd elmúlik!- és nagyot vigyorogtam. Nem hittem a kapcsolat tartósságában ekkora korkülönbség mellett.
Tehát elváltam, Kriszta hozzám költözött, vagy három évig éltünk így. Nagyon talpraesett lány volt, sokat tanult is mellettem, vittem mindenhova magammal, ahova csak tudtam. Az életem része lett, minden titkomat, minden pénzemet gondolkodás nélkül rábíztam. Boldogok voltunk együtt. Aztán egyszer valamiért mégis szakítottunk, visszaköltözött vidékre a szüleihez. Én egy-két napig örültem a szabadságnak, aztán elkezdett hiányozni. Megtudtam, hogy hol dolgozik, meg azt is, hogy teljesen normálisan be is pasizott. Ekkorra azonban rájöttem, már piszkosul nem akarom, hogy elmúljon a szerelem, sőt úgy éreztem magam, mint aki egy nagy kincset veszített el. Elkezdtem rá újból ezerrel hajtani, s a második kierőszakolt randin egy kreatív fordulatként megkértem a kezét. Kis habozás után igent mondott.
Új fejezet kezdődött az életünkben. Teljesen összetartozónak éreztük magunkat, dúlt a nagy és kölcsönös szerelem.
Visszaköltözött hozzám, pazar életünk volt. Bár vidéki lány volt, eljegyzést nem tartottunk, csak „bemondás” alapján volt a menyasszonyom. Igazából én akartam már az esküvőt, de a fotóriporteri pénzeimből nem tudtunk félretenni: dolgozni nem engedtem, amit kerestem, minden hónapban fel is éltük. Hogy előteremthessem a szükséges summát, állást változtattam, elfogadtam egy ajánlatot. Ügyvezető lettem és résztulajdonos egy induló kft-ben. Nagyon élveztem a munkát, voltak távlataink, volt értelme a munkának, dübörgött a cég ezerrel. Belevontam Krisztát is, a gazdasági dolgokkal foglalkozott, nagyon élvezte, hogy hasznossá tudja tenni magát. Megvolt az esküvő is végre, mindent úgy alakítottunk, ahogy szerette volna.
Ifjú feleségemet elhalmoztam mindennel, amivel tudtam. Pontosan felismertem, mit ér nekem. Nem csak fiatalságával és szépségével láncolt magához, hanem valami elképzelhetetlen biztonságot is nyújtott személye. Olyan volt nekem, mint Jumurdzsáknak a talizmánja: hitet, erőt adott, mindig győzni tudtam, mert éreztem, mellettem áll. A kft egyre jobban ment, nagyon belejöttünk, néha egész kemény összecsapásaink voltak a konkurensekkel, de mindig nyertünk. Királynak éreztem magam, aki kincsként őrizte királynőjét.
Teljes szabadságot adtam neki, nagyon bíztam benne. Aztán hirtelen beköszöntött hozzánk is a netkorszak. Rákapott a fórumokra, hobbijának minden apró részletét megvitatta a hozzá hasonló „elvetemültekkel”. Fórumos találkozókra ment, hívott, de én akkor örültem, hogy van egy csöndes, nyugodt pihenőnapom, otthon maradtam. Nem is vonzott ez a kedvtelése, tehát hagytam, érezze jól magát. Tökéletesen megbíztam benne, ugyan napjában többször is beszéltünk, és SMS- ztünk, de csak azért, hogy újra és újra elmondjam, mennyire szeretem.
Egy ilyen találkozó után vettem észre a ma már klasszikusnak számító intő jeleket, a hirtelen becsukódó chatablakot, az éjjel-nappal fórumozást. De még az sem tűnt fel, hogy mikor megismerkedésünk 10 éves évfordulóját ünnepeltük, vacsora után az étteremből kijőve megkérdeztem, hogy ugye ma is hozzám jönne, zavartan odázta el a választ. Vakon szerettem a feleségem. Szó szerint vakon…
Két nap múlva szólt, hogy valakivel találkozni fog, de megmondta, mikorra ér haza. Mikor a jelzettnél három órával később meg is jött, bánatomban én már elkortyoltam egy fél üveg whiskey-t. Mikor azt rebegte, hogy életében ilyen jól még nem érezte magát, elborult az agyam, csöndben csak annyit mondtam neki, hogy ha menni akar, most menjen, mert most még újra tudom kezdeni az életemet nélküle. Végül abban maradtunk, hogy pár napig anyósomnál lesz, addig végig gondoljuk, hogyan tudjuk megjavítani közös dolgainkat. Ezután komornyikom, Ballantines mester gyorsan ágyba segített, húztam a lóbőrt másnap reggelig.
Arra ébredtem, hogy egy nagy sporttáskába pakol. Azt hittem, anyóshoz cuccol, nem is nagyon érdekelt. Fél óra múlva kábultan felkeltem, és dermedten láttam az asztalon az akkurátus rendben lerakott jegygyűrűjét, bankkártyáját és kocsijának kulcsát is. Hirtelen jegesen józan lettem. Megcsörgettem a telefonját. Már ki volt kapcsolva…estére kezdtem sejteni, hogy nem jön vissza, miután az egyik barátnőjéből kinyomorgattam, hogy valami pasi van a dologban.
Egy hét múlva, mikor kezembe vettem telefonjának a részletes számláját, akkor éreztem igazán, hogy elment a hajó: három hét alatt 150 SMS ugyanarra a számra, az utolsó éjszaka másfél órás beszélgetés, persze ugyanazzal…szinte végig a szemem előtt zajlott minden. Csak hosszú évek és embertelen mennyiségű szenvedés után kezdtem megérteni azt, hogyan tud valaki hirtelen így hátat fordítani a másiknak. És azt, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny …
P.S.: A tanulságok levonásához segítségként annyit, hogy a pasi, akihez exem elköltözött, ma már a férje, és még (talán) egy pár évig masszívan 15 év korkülönbség van közöttük.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Mit csinál rosszul az a csaj, aki lassan harminc éves lesz, de évek óta csak szexre alapuló kapcsolatokat tud összehozni, pedig valami komolyra vágyna?
29 éves nő vagyok, és megőrülök, mert lassan három éve nem találok egy olyan férfit, akivel komoly kapcsolatot tudnék kezdeni. Aki tetszene, az vagy túl fiatal, vagy komolytalan és megbízhatatlan, vagy fél fejjel alacsonyabb nálam, vagy munkatárs, ezért ki van zárva, vagy házas, és rendszeresen csalja a feleségét.
Nem tudom, hol kellene keresnem, a szakmában nagyjából mindenkit ismerek, de vagy selejtes, vagy boldog kapcsolatban él, a baráti kört kimerítettem, a szórakozóhelyeken csak éretlen, züllött alakokkal lehet találkozni, az edzőteremben vagy az utcán meg nem tudok ismerkedni. Látok rengeteg szimpatikus embert, de most külalak alapján kezdjem el leszólítgatni őket, hátha?
Az elmúlt években jobb híján tartalmatlan, szexre épülő kapcsolatokkal pótoltam a hiányt, végülis a munka mellett sokminden más bele se fért volna, de most már elegem van. Hiányzik egy olyan férfi az életemből, akiben megbízhatok, és aki nemcsak akkor van ott, ha le kell ápolni (vagy néha akkor sem), hanem a mindennapokban is. Nyakig benne vagyok abban a tipikus, lesajnált női helyzetben, hogy vészesen ketyeg a biológiai óra, de a láthatáron csak a nagy büdös semmi. A legrosszabb, hogy hiába igyekszem takargatni, tudom, hogy látszik rajtam a görcsös akarás. Ha belépek egy helyre, rögtön végigszkennelem a felhozatalt, és ha valaki ígéreteset látok, akkor elkezdem küldözgetni a burkolt jelzéseket.
De ha végre össze is jönne valami, és kiállná a próbát, akkor a családalapításnál lennék bajban. A bejelentett fizetésem alapján nagyjából a pelenkára lenne elég a pénz, amit kapnék, úgyhogy fogalmam sincs, hogyan oldanánk ezt meg lakás nélkül egyetlen jövedelemből, hacsak nem találok egy álomfizetéssel rendelkező férfit. Arra viszont mégsem vagyok hajlandó, hogy vagyoni helyzet alapján válogassak.
Szóval a helyzet teljesen reménytelen, csak kaparom a falat tehetetlenségemben és panaszkodunk egymásnak a hasonló helyzetben lévő barátnőkkel, miközben egyre vészesebben közeledik a harmincadik születésnapom. Valaki megsúghatná, mit csinálok rosszul, hol lehet valamirevaló, értelmes férfiakat találni. Nem hiszem el, hogy az igényeim lennének túl nagyok.
Mielőtt valaki bekommentelné, hogy biztos dagadt vagyok, ronda, hisztis, ápolatlan vagy idióta, szeretném leszögezni, hogy teljesen átlagos külsővel rendelkezem, és a korábbi kapcsolataim alapján nincs semmi lelki defektem, ami alkalmatlanná tenne egy normális párkapcsolatra.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Ez is ritka alkalom, amikor a mesélő a szemét és nem a másik fél. Őszinte vallomás következik egy főbenjáró párkapcsolati bűnről, aminek a hátterében talán a rossz szex állhat. Szép kis csapdát állított magának a levélíró.
Sziasztok, női pályafutásom legnagyobb görénységét szeretném megosztani veletek. Nem tegnap történt, de mélyen eltemettem magamban a kellemetlen emléket, és azóta sem számoltam el vele magamban.
Az egyetemen megtetszett egy srác, legyen Matyi, és majdnem le is feküdtünk, de én még szűz voltam 21 évesen, és nem engedtem. Utána még reménykedtem, vártam rá ahol tudtam, hogy majd felbukkan, de egy idő után beletörődtem, hogy nem érdeklem. A legjobb barátját, Danit viszont annál inkább. Vele jóban voltunk, sokat beszélgettünk, megvolt az összhang, de valahogy sose gondoltam arra, hogy összejöhetnénk. Aztán valaki megsúgta, hogy tetszem neki, de nem mer kezdeményezni.
Némi szerencsétlenkedés után elkezdtünk járni, és az elején nagy volt a boldogság. A szexszel voltak gondok, akkora volt neki, amekkorát azóta sem láttam, így a szüzességem elvesztése igazából egy hosszú nyűglődés volt több felvonásban, és úgy igazán sosem lett jó a szex, csak akkor még nem tudtam, hogy milyen az, amikor jó. Minden más viszont tökéletesnek tűnt.
Egy év után elegem lett, hiányérzetem támadt, szakítottam vele. A kezdeti elhatározás viszont hamar kifogyott, elkezdett borzasztóan hiányozni, ezért felhívtam, hogy találkozzunk. Sajnos ennyi eszem volt akkor. Egy fél napot beszélgettünk, elmondtam neki kíméletlenül mindent, hogy mi a bajom, teljesen kikészültünk közben, a végén óránként kapkodtuk be a nyugtatókat, annyira kivoltunk érzelmileg. (Mondjuk nem is értem, honnan volt nyugtató, amúgy nem szedtünk gyógyszereket.) A végén nem bírtuk ki, megöleltük egymást és nem volt visszaút, összejöttünk megint.
A második nekifutás végig pocsék volt, elkezdett bennem tudatosulni pár dolog, hogy nem becsül meg, lekezel, hogy nem érzem jól magam mellette. Egyre kevésbé láttam vonzónak, és apránként elkezdtem megundorodni az egésztől. Ekkor nyert egy külföldi ösztöndíjat. A búcsúszex kiábrándító volt, de csak azután esett le, hogy ennek véget kell vetni, hogy elment, és kitisztult a fejem.
Ekkor jött a szívás. Elkezdett olyanokat írogatni, hogy nagyon rosszul érzi magát kint, és az egyetlen dolog, ami tartja benne a lelket az az, hogy ha vége, akkor jöhet haza hozzám. Sokat vívódtam magamban, hogy mi legyen, mit kellene tenni, de nem volt szívem mailben szakítani vele.
Visszatért a képbe viszont Matyi, aki továbbra is tetszett, és egy buli után beszálltunk egy taxiba, majd a lakásán kötöttem ki. Megcsaltam Danit a legjobb barátjával, miközben ő még szerelmes leveleket írogatott nekem. Aztán még többször felmentem hozzá, de semmi komoly nem lett belőle. Azzal mentettem fel magam, hogy Dani rosszul bánt velem, nem érdemelt meg engem, kihasználta a naívságomat, és ezzel csak a méltó büntetését kapja meg a sorstól. Kizártam, hogy én hibás lehetek. Áldozatnak éreztem magam.
Nem sokkal később hazajött Dani, és az első találkozásnál kipakoltam neki mindent, és ezt megfejeltem azzal, hogy köztünk mindennek vége. Utána pedig kitöröltem a fejemből ezt az egész rémálmot. Néha homokszem került a gépezetbe, és találkoztunk itt-ott, de én rettentően kínosan éreztem magam, és ha tehettem, menekültem. Utoljára két éve futottunk össze, akkor már képes voltam pániktól mentesen beszélgetni vele. A tanulság számomra az, hogy ezt a kapcsolatot el se kellett volna kezdeni, éa hogy egy kezdő csaj tudatlanságánál rombolóbb fegyver nem sok van. És most nem azt mondom, hogy akkor kezdjék minél korábban a lányok, és okosodjanak.
Felszedtek vagy rászedtek? Vagy megtaláltad, akit kerestél, de valami félresiklott? Írd meg nekünk te is az asokapablog (kukac) gmail.com -ra! Ha pedig tetszett a poszt, jelölj be minket Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Hol a férfi? És a nő? Társkeresés és társas élet kezdőknek és haladóknak. Várjuk a megható vagy felháborító történeteiteket, hogy ne csak a saját hibáinkból tanuljunk.
Utolsó kommentek